|
Tahitótfalu
Intézmények:
A község
a Dunakanyarban, a Szentendrei Duna-ág híddal összekötött két partján
helyezkedik el, nagyobb részben a Szentendrei-szigeten. Távolsága Budapesttől
30 km, Szentendrétől és Visegrádtól 11-12 km, Esztergomtól 35 km, Váctól
4 km. Lélekszáma 4200 fő. A sík, homokbuckás sziget, a két Duna, a parthoz közelnyomuló
500-600 m magas hegyekkel festői látványt és kellemes környezetet biztosítanak.
A gyáripar, a vasút hiánya e környezetben több előnyt, mint hátrányt jelent.
A hegy, víz, síkság évezredek óta vonzotta az embert, és a régész ásója
szinte mindenütt találhat leleteket, a kőkorszaktól kezdődően. Több római
őrtorony romja és népvándorlás kori sírok kerültek elő. A helység területe
már a honfoglalástól a népünk nevét adó Megyer törzs szálláshelyéhez tartozott
/szomszéd falu: Pócsmegyer/. 7 falu nyomai kerültek elő a község határában.
Tótfalu első említése 1439-ből ismert, Tahi pedig Tótfalu pusztájaként
szerepel az 1400-as évektől. A törökkort Tótfalu jelentősebb népességgel
élte túl, és valószínűleg már ezekben az időkben települtek ide protestánsok,
kihasználva a sziget védettségét. A XVII. századtól vannak írott emlékei
a Református Egyháznak. A falu lakóinak fő megélhetési forrása, szinte
napjainkig a mezőgazdaság volt. Évszázadokig komoly szőlőültetvények díszlettek
Tahi déli domboldalain, majd a filoxéra pusztítása után a földieper lett
a község fő terménye, jelentőségét máig megőrizve. A szőlő emlékét a ma
már foghíjas pincesor és hatalmas tégla-dézsma pince őrzi. Ennek egy része
XV. századi. A villák, hétvégi házak, üdülők a múlt század végétől épülnek,
az idegenforgalom jelentősége egyre nő.
|